Koppány összevont hada Vajk közeledő serege ellen mozdult, néhány századot hátrahagyva Veszprém várának dacos halmát vigyázni.
Ahogy a századok vidáman, piros arccal, csillogó fegyverekkel és tekintettel sorban elvonultak előtte, a jog szerinti nagyúr egy kis halmon állt a kíséretével és figyelte őket, minden tízfőnek, százfőnek megemelve a lándzsáját, amit a lövők ujjongása fogadott.
– Jöjj ide, Gecse bő! – nézett oldalra Koppány.
Gecse bő arcán megrándult valami a váratlan szó hallatán, hátán hideg sejtés kúszott végig. Az öreg bő a vezére mellé léptetett: vénségére egy fiatal lövő tartásával ülte meg a lovat, teljes fegyverzetben.
– Mondd! – állt meg végül Koppány előtt.
– Hazatérsz – mondta neki Koppány. Mikor látta, hogy az öreg arcon árnyék suhan át, mintha az ő arca is elborult
