Emmi éjszaka kapta a hírt, hogy a férje, Móri Gergely a színház öltözőjében megmérgezte magát. Álmából riasztotta fel a telefon. Mi van Gergővel? Már megint mit felejtett otthon? Mit küldjön utána? Igen, érti… Hogyan?… Öngyilkos lett?!
Letette a kagylót, az ablakhoz állt. Várta haza Gergőt. Mert minden, ami eddig Gergővel történt, a játékkal függött össze, szerepléssel. Pihenni se tudott igazán, a pihenés is hozzátartozott valamiképpen a játékhoz. Akkor éppen azt játszotta: pihenek!
Mit akar már megint? Öngyilkos lett… Jó, jó, de mire készül? – gondolta szorongva, mert megviselte idegeit a férje melletti örökös szolgálat. Álmában is törődni kellett vele, fogmosás közben is. Valamit mégiscsak akar ezzel az izével… De mért nem szólt neki? Amikor arra kérte, hogy mondja le nevében a szabadt
