Mint mikor vihar keletkezik, és zápor csattog az ablakon, úgy felverte egyszerre a betegszoba csendjét a gyerekek kirohanása. Klára bezárta a szoba ajtaját, és nem engedte ki a két nagyobbat sem, míg a kicsit fel nem öltöztette. Most aztán kicsapódott az ajtó, és üvöltve rontottak ki. Mezítelen lábuk csattogott végig a folyosón. Tamás más reggeleken be szokott köszönni a nagymamához, de most lélekszakadva futott a bátyja után. Utánuk pedig ujjongva a kétéves Gábor. A kicsi nem emlékezhetett arra az időre, mikor még az ő udvarukban telelt ki a cséplőgép. Az este is aludt már, mikor végigdübörgött a virágos udvaron. A cséplőgépről csak annyit tudott, hogy két darabból áll, egy piros meg egy fekete, de hogy ilyen legyen, ekkora és ilyen robajt csapjon, arra nem gondolt. A folyosó végén megáll
