– Reggelizni, emberek!
Magdolna kihúzta az utolsó halom pelyvát, és a gyermeket, aki sóhajtva felállt, megcsókolta. Fehér folt maradt az ajkán, és fehér folt a gyermek porlepte arcán is…
Reggelizni nem mentek be a munkások a házba. A patakon túl, a félben levő szalmakazal mellett, egy darab pázsit volt. Erre ráterítették a géptakaró ponyvát, és oda szolgálták fel a reggelit. Az emberek a ponyva köré álltak, ott is a szederfa árnyékát keresték, mert a hőség máris perzselő volt. Négyen hozták a reggelit. Legelöl Simeonné, majd Klára, a szőke Katalin és Jolán, a kövér szolgáló. Simeonéknak volt egy óriási, kerek süteményestáluk még a régi jó időkből. Ezt most tojásrántottával rakták meg, melyet negyven tojásból készítettek, a tetejét sűrűen meghintették paprikával. Egy másik tálba uborkasal
