15. NÉMET REQUIEM
Csitulj, te fájdalmas szív, gyönyörködj az aranyszájú pap szavaiban a temetésen, hallgasd a sirató asszonyok nemzedékek fájdalmán edzett énekét, csodáld a síron feldomborodó virághalmot. Mert az élet a temetésekkel teljes, a sírással szép. Aki állsz világszép hegyünk nagy temetőjének közepén, virágtengerben állsz. Ha pedig megvárod az estét, hallgathatod ilyenkor augusztusban az őszikék sirató énekét, azt az el-elhalót, majd feljajdulót, azt az ősi törvények szerint hullámzót, fülelhetsz, hogy megtaláld a karmestert vagy előénekest, mert ha nincs ilyen, akkor mitől van tévedhetetlenségük? Énekük lüktetésébe egyetlen hiba nem csúszik. Tavasszal a tücskök felelgetnek egymásnak vidáman; ez egyszerű, kedves dolog. De e késői rokonaik, az őszikék szomorú énekét valaki vezényl
