– Eszedbe se jusson, hogy gondolán történt. Nem sóher diákkal utaztam én! Mindig imádtam az előkelő szállodákat. Az ideig csak filmen láttam, de akkor megnyílt előttem a legszebb lakosztály.
Eszter nagy hirtelenséggel fáradt el. Majdnem ásítva folytatta.
– Igen, szívem, sajnos ezek a csodás szállodai szobák nagy kerítők, és a sok ringatás a suhanó autóban. Fekete volt, dús hajú, nyalka, magas…
– Egyszóval a feketéket szereted.
– Én? Eszembe sincs! Éppen hogy a szőkéket, a kerekarcúakat, ami pedig a dús hajat illeti, nem bírom, megülepszik benne a dohányfüst. Az ilyen sima koponya az én zsánerem. Ezt könnyű tisztán tartani. Gyere, felejtsük el az egészet. Mondd, nem maradt tüske a lelkedben? Mindig szeretni fogsz? Gyere, édesem, mielőtt elnyom bennünket az álom.
Mikor ismét felgyújtott
