Mikor az új ház kapujában összetalálkozott a lánnyal, már nem izzadt a tenyere.
Viktor, ha már így történt, szeretett volna mielőbb beosonni a lakásba, de Eszter az ajtó előtt feléje nyújtotta lábát.
– Húzd le a cipőmet. Elfelejtetted a szertartást?
A segédjegyző engedelmeskedett, majd lerángatta a sajátját is sebtében, anélkül hogy kifűzte volna. Előre engedte a lányt, és hóna alatt négy cipővel lépett be. Természetesnek vette, hogy sötétben maradnak, és kézen akarta vezetni kedvesét, de Eszter felgyújtotta a villanyt az előszobában, majd sorra kivilágította az összes termeket, sőt a mellékhelyiségeket is.
– Tedd le azokat a hülye cipőket – mondta végül, és körülfonta karját a nyakán. – Félsz? Ne félj semmit. Biztos vagyok benne, hogy jól zárnak az esslingeni rolók. Ha mégis fülébe ju
