Hosszas hallgatás után Eszter így szólt:
– Mit gondoltok? Ez a jóember teljesen asszony nélkül él a nyulaival és a virágoskertjével?
– Azt hiszem, igen – felelt a költő –, nem akad itt nő, aki az ágyába merne feküdni.
– Senkinek sem esik meg rajta a szíve?
– Nem.
– Ó, a nyomorultak! Bár ne találkoztam volna vele, mert most úgy érzem, meg kellene vigasztalnom, és ha az ilyen gondolat elharapódzik bennem, akkor nem tudok parancsolni a szívemnek.
– Te papírfigura vagy – mondta a költő.
– Miért volnék papírfigura?
– Mert az ilyen nők csak a rossz regényekben nemes lelkűek. A valóságban nagyon is számítók és anyagiasak.
– Hülyeség. Rájöttem, hogy a valóság azokban a könyvekben van éppen, amiket ti rossz regénynek neveztek meg limonádénak. Amit nagyon dicsértek, az csupa kitalálás, csűr
