– Mondd – kérdezte Izsák –, helyesnek találod, hogy annyiféle vallás van civilizált világunkban, és alig néhány Isten szerepel? Nincs ebben valami fájdalmas szegényesség?
Ebben a pillanatban belépett Istár a temetőkapun.
– Csak én nevezem Istárnak – szólt Artúr. – A neve igazában Eszter. De majd meglátod, rászolgál a szerelem istennőjének nevére, vagy legalábbis papnő ebben.
Eszter zavarba jött, mert bizonyos lehetett benne, hogy érkezése feltűnést, sőt drámai helyzetet teremt. Ezzel szemben a költő a legnagyobb természetességgel fogadta.
– Egy istennő megjelenésén nem csodálkozik az ember.
– Pedig kétszáz kilométert utaztam és hozzá ez a hosszú gyaloglás. Dög fáradt vagyok.
Letette kopottas bőröndjét egy sírra. Ezt a sírt betonkeret vette körül, leült erre a betonkeretre.
– Ne ülj
