– Hát, hogy egymásba szerettek. Nehogy megkérdezze: kik! A fiatalasszony és a kapitány.
– A férj pedig…
– Nem rántott kardot. Éppen ez a lovagi, hogy nem rántott kardot az életmentője ellen. Sőt, egyben a felesége életmentője is volt a kapitány. Különben sem tudom, hogy egy fogoly egyáltalában kardhoz juthat-e? Most láthatja, nekem nem a vérengzés imponál, hanem a lovagi tett. A magyar úr a helyzet magaslatán állt, és lemondott feleségéről az életmentő javára. Csupán egy kikötése volt. Az, hogy a közelükben élhessen, és néha láthassa elvesztett szerelmét. Természetesen az angol úrnak sem kellett a szomszédba menni egy kis lovagiasságért. Beleegyezett. Szőlőt vásárolt ötszáz lépéssel odébb itt a hegyen. Kastélyt építtetett rá. Ott éltek ők ketten, ma is úgy hívják azt: kapitányszőlő. Itt
