– Ért a borszíváshoz, Eszti? – kérdezte a művész.
– Ahhoz itt érteni kell.
Odaadta neki a lopót meg a kiskamra kulcsát.
Tündöklött a tiszta bor és az asszony szőke haja. Így Mihály némileg már vigasztalódott, mire Orbán megérkezett.
– No, mit szól, főnök úr, ehhez a piszkos gazemberhez. Itt hagyott bennünket a félmunkával. Nekem is több eszem lehetett volna, mint hogy ilyennel kezdjek. Csak kerüljön a kezembe, olyan két pofont kap, hogy az unokáinak is elemlegeti. A szentségit a könyveinek meg a selyem nyakkendőjének. Csak jól nézzen körül, nem emelt-e el valamit, mert az ilyen csavargótól minden kitelik. De sose búsuljon, főnök úr, mi ketten az Esztivel pártfogásunkba vesszük. Amint látja, már hozzá is láttunk a háztető bontásához. De azért azt tanácsolom, ne menjen maga a turistaházb
