– Aki arra gondolt, az az eszét tarisznyába tette. A tarisznya zsíros volt, a kutya megette!
Ferenc megrakta a csikótűzhelyet, csak úgy morgott, prüszkölt, valósággal ficánkolt a szobában. Megfőzte a gazda kávéját, és kiverte a cipőjéből a kavicsot.
– Ne legyen Mihály a nevem, ha valamikor ilyen jól éreztem magam – mondta, mikor előre melegített cipőjébe belelépett. Az este nem, de most levetkőzött derékig, úgy mosakodott. Ez idő tájt még a felesége pártfogolta a szőlőhegyre tett kirándulásait, és tiszta inget is csomagolt neki. Meleg kávét ivott, aztán korsóval a kezében megjelent az emberei között.
Attól, hogy a gazda helyben volt, a munka a szokottnál is nagyobb lendületet vett. Megállt az ajtóban, figyelte a csákányok magasba lendülését, a kiszórt kövek röptét. Éppen alávágtak a fal
