Mihály látta oda bemenni azt a bizonyos lányt, aki a gyógyszervegyészékkel volt. Fél füllel hallotta is a csobogást, míg a színigazgató előadást tartott a művészetről. Éppen mikor ezt befejezte, akkor nyílt a bódé ajtaja, és kilépett rajta a lány. No, de hogyan! Anyaszült meztelenen, és csengő hangon énekelt:
„Hegyek között, völgyek között kanyarog a vonat,
Én a legszebb lányok közül téged választalak!…
Egy a jelszónk, tartós béke.
Állj közénk és harcolj érte.”
Különösképpen mindenki végigvárta a hosszú dalt. Mert elállt a lélegzetük. A művésznő ideges férje jutott szóhoz először.
– No, de hölgyem – mondta mély, rekedtes hangon, és magasra vonta dús szemöldökét.
A lány végignézett magán, és olyan kétségbeesetten sikoltott, hogy a többiek megdermedtek. Nemhogy visszaugrott volna a há
