– Ugyanaz a helyzet. Talán ha autónk volna és szereznénk egy campingsátort. De ott is félnék, pláne ezekben a környező államokban. Különben sem ilyet gondoltam. Nem is egy szobát valami özvegyasszonynál, aki leselkedik
ránk. Szép szállodát szeretnék. Egyetlenegy hely van: Anglia. Azt mondják, ott nem kérnek soha semmilyen papírt, ha egyszer belépett az ember a szigetre.
– Részemről ennek semmi akadálya – mondta a szobrász nevetve. Az egyik fiókból útlevelet húzott elő. – Itt van. Három hónapig még érvényes.
Zita izgatottan forgatta az útlevelet.
– Hol vetted ezt? S csak így hagyod hányódni.
– Mit kezdjek vele? Az öcsém meghívott Edinburghbe, de mire megkaptam az útlevelet, Kanadába költözött. Azoknak ott nincs távolság. Hagyott ötven dollárt egy lengyel pincérnél, de egye meg a fene,
