– Nem volt valami lelkes a fogadtatás – mondta Sára, azzal a magától értetődő cinkossággal, mely ennek a korosztálynak sajátja a felnőttekkel szemben akkor is, ha az a felnőtt történetesen szülő.
– Á, nagyon rendes lány a mamám, csak nyelvórákat ad, és van benne valami tanáros.
– Milyen nyelvórákat?
– Angolt, németet. Annyi az áldozat, amennyit akar. Pedig nem dolgozik olcsón.
– Jó, most ülj le és zongorázz.
– Mért?
– Mert nem akarom, hogy énmiattam ugorjék a világsikered. Azonkívül nem akarom magam ellen hangolni a mamádat.
– Szóval én kezdjek el gyakorolni, te meg itt ülsz és hallgatsz. Tán azért hívtalak?
– Remélem, nem volt valami mellékgondolatod azzal, hogy idehívtál. Na, gyerünk. Nem bírom elviselni, hogy anyukád most nézi az órát, meddig lopja a Béluska idejét ez az idegen
