Egy óra bolyongás után feljutott a Normafáig. Innen már erdőben vezetett a műút, de nemhogy letért volna hóvirágot keresni a fák közé, hanem inkább meggyorsította a lépteit. Az úton volt valamelyes járműforgalom, ez nyugtatta meg némiképp. A János-hegyi kilátó alatt pedig egy autóbuszra való gyerek. Vidékiek lehettek, már parancsolta is befelé a buszba őket egy erősen tájszólással beszélő tanító. A következő percben kiürült a tér.
Hamarosan megtalálta azt a vaskorlátot, ahonnan olyan tágas kilátás nyílik a városra, s a lenyűgöző látvány jó időre oda tapasztotta.
Egy idős házaspár jelent meg mellette. Nem éppen turista öltözetben, de azért a férfinak madártollas kalapja volt s jókora gyökérbotja. Az asszonyon magas szárú cipő, jó szabású téli kosztüm, vadászos kalap. Hatvan felé járhatott
