Zulu megindult terhével a trafikbódé felé…
Lábával rugdalta a bódé ajtaját, míg a vörösbarna trafikosnő ajtót nem nyitott, és akkor beöntött oda mindent…
– Ezt hoztam! Na, milyen vagyok hozzád?
– Megkergültél, Zulu. Vidd haza…
– Majd bolond vagyok, elég volt idáig éppen.
– Akkor minek vetted?
– Vásároltam csak a magam gyönyörűségére. De azért te fogadd hódolatom jeléül.
A trafikosné végül is elérzékenyült.
– Hogy egyem meg a szívedet, te kedves marha!
Az osztályvezetőnél valaki volt, amikor a szobrászművész megérkezett. Zita hellyel kínálta. Le is ült az ablak mellett úgy, ahogy volt, könnyű felöltőjében.
– Tán tessék letenni a kabátot – mondta Zita.
A szobrász legyintett.
– Köszönöm, most már mindegy. – Majd hirtelen rájött, hogy a fején maradt a svájcisapkája is. Lekapta. – B
