Zulu megindult terhével a trafikbódé felé… Lábával rugdalta a bódé ajtaját, míg a vörösbarna trafikosnő ajtót nem nyitott, és akkor beöntött oda mindent… – Ezt hoztam! Na, milyen vagyok hozzád? – Megkergültél, Zulu. Vidd haza… – Majd bolond vagyok, elég volt idáig éppen. – Akkor minek vetted? – Vásároltam csak a magam gyönyörűségére. De azért te fogadd hódolatom jeléül. A trafikosné végül is elérzékenyült. – Hogy egyem meg a szívedet, te kedves marha! Az osztályvezetőnél valaki volt, amikor a szobrászművész megérkezett. Zita hellyel kínálta. Le is ült az ablak mellett úgy, ahogy volt, könnyű felöltőjében. – Tán tessék letenni a kabátot – mondta Zita. A szobrász legyintett. – Köszönöm, most már mindegy. – Majd hirtelen rájött, hogy a fején maradt a svájcisapkája is. Lekapta. – B