Másodszor vette észre, hogy Viola ennek a városnak az említésére hallgatásba merül.
– Talán valami rossz emlékei vannak Óvárosról?
– Nem, dehogy – sietett Viola a válasszal –, hiszen soha nem voltam ott, pedig nem is olyan messze van. Mondják, hogy szép tó van ott, szinte a város közepén. És bánya is van a közelben, a bánya pedig ismerős és kedves dolog nekem. Akárhogy történt is, a legdrágább emlékem. És igaza van, nekünk el kell innen menni, mindegy is, hogy hova.
A kocsi kidöcögött az udvarból. Elbúcsúztak, és Máté Benedek mellé ült az első ülésbe, a két lány került hátra. Lábuknál István hihetetlenül csendes volt, és egészen összehúzódott. A lovak megindultak az ezüstös völgy felé, mely ekkor kezdte el hidegét kibocsátani a dombokra, az erődszélre, hol mindeddig megbújt a tavaszi na
