A móri valóban jó volt. Muzsnai körül megszépült a világ. A fiatalember jövőjét egyszerre olyannak látta, melynél szebbet magának sem tudott álmodni soha, pedig az ő legszebb álmai akkor születtek, mikor az ezeréves Magyarországot ünnepelték.
– Hallgass meg, és okulj. Okulj az én példámon, egyetlen gyermekem. Hol voltam én, mikor ide csöppentem a felvidékről? Még ott sem, ahol te. Mert a te apád legalább zsoké volt, az affélét valamire mégiscsak becsülik az urak. De mi volt az én apám, tudod-e? No, nem is kell mindenkinek tudni, de neked elárulom, hogy ezen is tanulj. Drótostót volt. Nem is Muzsnainak hívták. Mihók volt, az Isten nyugosztalja. Most már azt is tudod, hogy miért nincs ipszilon a nevem végén. Hát nem adta meg a belügyminiszter. No, annyival tartozom jó apám emlékének, hogy
