A vasúti vendéglőbe, melyet a jobb vendégek restinek neveztek, parasztok jártak a mezőkről, munkások a fatelepekről, egy-két erdőőr puskával. Kijárt ide a falusi intelligencia kártyázni, s a pusztáról az uradalom hátramozdítói. A jobb vendégek számára különszoba volt fehér abroszokkal, szarvasagancsokkal és hajlított székekkel, melyeknek átható kugligolyószaguk volt. Mikor Muzsnai belépett, ennek a külön teremnek a legmélyén már ott ült egyes-egyedül Kristóf András. Bal kezében cigaretta, jobbjában ceruza. Cigarettás kezével a hajában turkált, a füst a hajszálai közé keveredett, úgy látszott, mintha füstölt volna a feje. Mélyen a gondolataiba merült. Muzsnai csendesen odalopózott az asztalához, s közvetlen a háta mögött kiáltott fel:
– Szervusz, édes-aranyosom! Hát átadta a csősz az üzen
