Klára és Viola időben lefeküdtek. Klára előző éjszaka utazott, Violának meg különösen volt mit kipihennie. Karáth akkor bement a férfiakhoz, de Máté magára akart maradni, hogy kavargó gondolatai között valahogy rendet teremtsen. Azzal lépett ki a kiskapun, hogy felkeresi azt a kőhidat. Megtérésének színhelyét. De csak a templom ajtójáig jutott el. Mint négy év óta már számtalanszor, most is félelem fogta el. Azóta sem merte egyetlenegyszer sem sötétben egyedül megközelíteni a katolikus haranglábat, ahol azon az estén a nagy fényességet látta. Imádsággal küzdött ez ellen a félelem ellen, melyet szégyenteljesnek talált. Most úgy érezte, legyőzi. De itt a templom előtt észrevette ő is, miként az imént Anna, azt a villódzást az ég elsötétült alján, s olyan tisztán látta maga előtt azt a tündök
