– Hány éves? – kérdezte némi hallgatás után Anna.
– Harminc és egynéhány, lelkem. Talán harminckettő…
– Legszebb férfikor – szólt Karáth. – És a foglalkozása?
– Irodavezető a hercegi uradalomban. Jó állás ez manapság, amikor a pénznek ilyen bizonytalan értéke van. Mindnyájan tudjuk, hogy ilyen helyen a természetbeni járandóság a fő…
– Ideális! – lelkesedett Karáth, s most visszafojtott hangon, de annál tüzesebben a társadalmi egyenjogúság mellett tartott szónoklatot. – Mit számít a származás manapság! A tehetség a fontos. Mondom, a polgári demokrácia korszaka következik, s benne a történelmi magyarság hegemóniája. Ezt értük el a világháború árán, meg legfeljebb, hogy nincsenek Habsburgok. Jöjjön csak az a Kristóf, ha méltó hozzánk. Milyen Kristóf?
– Kristóf András.
– Az is valami. Me
