Valóban úgy volt, hogy Anna az utolsó időkben teljesen magára vállalta a betegek ápolását. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a nagyanya teljes bizalmát bírja. Az utolsó hónapokban, mikor a beteg kezei egyre nehezültek, már a leveleit is neki mondta tollba, s ez a helyzet kétségtelenül tekintélyt biztosított neki a családban. De erre azért senki nem számított, még maga Anna sem. Az első pillanatban élénk tiltakozással, szinte felháborodással fogadta. De aztán a közjegyző okos szavaira megnyugodott… Tartozott még ehhez a passzushoz néhány sor, ami aztán egyesekben, különösen Klárában élénk felháborodást keltett. De a vele történt dolgok miatt neki volt a legkevesebb szava ebben a családi gyülekezetben… E sorok így szóltak:
Ennek a birtokrésznek a gondozását pedig ezen unokám nagykorúság
