15.
JAIRUS LEÁNYA
Lakatos Pali anyjának könnyebb volt a fájdalmait viselni, mert szerette a bort, mely a fájdalmat tompítja, a gyűlöletet feloldja, az ajkakat felnyitja, a gátakat elmossa, és szó és cselekedet válik a gyűlöletből, és a gyűlölet nem emészti fel a szívet-lelket.
Az öreg Lakatosné hajlott hátú vénasszony volt, de a fejét felemelve hordta, így a nyakán az erek kiduzzadtak, a gégéje kivastagodott. A szemöldöke ősz volt, de a szeme feketén szúrt, mint a sasé.
Hosszú nyelű meszelő volt a kezében, melyet úgy lökdösött a falon, mintha viaskodnék valakivel. Bútortalan, üres volt a szoba, melynek falait meszelte, és a köhögése visszhangzott, mint a kriptában. Nem azoknak az asszonyoknak a széles mozdulatával meszelt, akik énekelnek munka közben, hanem a sárgult falon minden folt
