14.
KÖKÉNY A HÓ ALATT
Egész éjszaka esett a hó. De olyanféle télvégi hó volt ez, érkezésével a halálának hírét is hozta. Nagy pelyhekben esett, és olyan puha volt, hogy elnyelte a hangot is. Mintha megnémult volna a táj. A nap, mikor kezdett sütni a fák között, nem csillogott rajta, csak tompán fehérlett, csak sápadt, mint a korhadó csontokon.
Mikor Fü Gábor és felesége kinéztek reggel az ablakon, egy beteg rigót láttak vergődni a hóban, és arrább, a fák alatt, hóval betakart kökénybokrok között egy lányt. Kezében rövid bot volt, a havat verte le vele a cserjékről, valamit böngészett a tüskés ágakon… Térdig gázolt a hóban, a harisnyája csuromvíz volt.
– Ni, a Szarka Gyuri lánya – mondotta Ágnes.
– Ni, egy beteg rigó – szólt Gábor.
Ágnes kinyitotta az ablakot, Gábor pedig az ajtónak f
