5.
MÓKUS! MÓKUS!
A kislánykákat elvitte a másik nagyanyjuk, Ilona elveszett urának az anyja. Mariska hát egyedül maradt a házban. És bizonyára nagyon árva, elhagyatott lett volna, ha eszébe nem jut…
Az, hogy ott, a túlsó parton, ahonnan a rettenetes éjszakának nekiindultak, látott egy úriasszonyt, akinek egész különös módon, de valahogy nagyon szépen volt a fejére kötve a lila kendője. Mariskának volt egy lila kendője, régóta takargatta. Most elővette a szekrényből azt a kendőt, jó óráig próbálgatta a tükör előtt, míg végre rájött… Az asztalra kiterítette, összetekerte a két ellentétes sarkán kezdve két hurkába, úgy kötötte fel. Haja elöl-hátul kiomlott alóla, de így találta szépnek. Valóban csinos volt. De az lett volna, akármilyen színes rongyot akaszt a hajába. Ragyogó, kék szemében
