3.
EGY VÉKA ÁRPA
Patkósné hát egyedül maradt a félben levő boroshordóval és egy fél tepsi pogácsával. A bor s a pogácsa másik felét elvitték a gyerekek. Két pici unokája ütemesen pihegett, aludt mélyen az ágyban. Ez az éjszaka a félelem és kétségbeesés éjszakája lett volna, ha nem marad félben a boroshordó.
A tele hordó mellett türtőztetni tudja magát az iszákos ember is, de olyan a félben levő hordó, mint a vetkező asszony… Patkósné nagyokat nyelt, és saját léptei zajára figyelve, izgatottan járt fel-alá a házban. – A hordó félben van, nincs mértéke. Dőzsölhet, dorbézolhat egész éjszaka az ember, s a hordó reggel nem árul el semmit. Annyi majdnem, mintha a forrás vizéből merített volna.
Ekkora bőség, ilyen felkínálkozás nem hagyott nyugtot az asszonynak. Beleharapott egy pogácsába, de
