A reggelinél azonban váratlan dolog történt.
Vilma, amikor az árpakávét Katalin csészéjébe töltötte, így szólt:
– Eltelt már néhány hét. Én úgy gondolom, felesleges, hogy tovább is abban a fekete klott ruhában fürödj. Vedd fel csak a sárga fürdőruhádat. A múltkor azt gondoltam, hogy azt a vitorlás hajót fejtsük le róla. De talán mégse, ha most valóban ez a divat.
E vezeklés után pedig a kávéscsészéje fölé hajolt, kissé mélyebben, mint szokott, amíg kevergette. És úgy látszott, hogy megnyugodott a szíve.
Katalin tehát mégis elment délután a Szélesvízhez, mert mikor elhatározta, hogy nem megy, akkor még a fekete klottruhára gondolt, mely rég elveszítette érdekességét és nem tudta többé varázzsal megtölteni. De most felveheti a sárgát. Nagy kíváncsiság fogta el, hogy ebben a ruhában hogya
