– Ezt a Dachsneuburgot is Lajos király építtette, és véletlenül éppen emellett van a mi bajorországi örökségünk. Hát ez volt az álma szegény anyámnak, de a végén már valósággal rögeszméje is, hogy ezt a kastélyt megvegyük, mert évek óta eladó. A halálos ágyán egyszerűen megesküdtette az apámat, hogy ha egyszer valami csoda történik és annyi pénzünk lesz… A csoda ugyancsak várat magára, de az apám állhatatos takarékossága, az majdnem csodának számít.
– Maga látta azt a kastélyt? – kérdezte Katalin váratlanul.
– Láttam.
– A belsejét is?
– Azt is, nemegyszer.
Katalin most azt szerette volna, ha leírja a palota részleteit. A bejáratot, a fogadótermet, a szalonokat, akár a hálószobát, magát az ágyat is, amely nyilván legalább két méter széles, baldachin van felette és tündöklik a dús arany
