– Mennyi katona élete marad meg – sóhajtott végre –, ha nem lesz többé szükség telefondrótokra.
A felesége mérgesen rávágott a szemével, hogy hagyja abba már. Akkor felhajtott még egy pohár bort, és a szerencsétlen asszony még nagyobb megbotránkozására elkezdte Katalin szépségét dicsérni. Tette ezt a legjobb meggyőződéssel, mert úgy vélte, örömet szerez evvel a vendéglátóinak. De az asszonyok rosszhiszeműsége határtalan. A postamesternének valósággal elhomályosult a látása a visszafojtott dühtől. Az ajka mégis mosolygott, mert ha egyszerű parasztgazda volt is az apja, tudta, mi az illem.
A kényelmetlen helyzetnek az vetett véget, hogy Melinda az ő megszokott hirtelenségével oldalba bökte a szakállas Barnáthyt, mégpedig annyira, hogy az álltában féloldalt elhajolt. Aztán megint kihúzta ma
