NYOLCADIK FEJEZET Merk a sárban állva nézett szembe a maradék tíz martalóccal, akik idegesen tekingettek rá. Maguk előtt tartották csorba fegyvereiket, halott vezérük és Merk között járatták tekintetüket, meglehetősen bizonytalan arckifejezéssel. Ahogy a tűz égett körülöttük, a fekete füst újra és újra az arcukba csapott. Merk nyugodtan állt és készült a további küzdelemre. - Dobjátok el a fegyvereiteket és fussatok – szólította fel őket nyugodtan –, és életben maradtok. Nem mondom el még egyszer. Egyikük, egy magas fickó széles vállakkal és egy vágással az állán megszólalt. - Te olyan büszke fajta vagy, igaz? - kérdezte olyan erős akcentussal, hogy Merk alig értette. - Komolyan azt gondolod, hogy elbánhatsz mindannyiunkkal? - Még mindig tízen vagyunk ellened - tette hozzá egy másik.