Összerezzent, szívének dobogása is megszaporázódott, mikor az idősb’ Toldi testvér föléje tornyosulva váratlan reáförmedt:
– Mit vigyorogsz, mafla? Csak nem valami fehércseléden jár az eszed, mi? Gondolom, akad pár szemrevaló Baldachino szolgálói közt.
– Dehogy! – tiltakozott elvörösödve Matyi. – Nem leányra gondolok! Nem bizony! Hanem egy legényre.
– Csak nem amolyan asszonytermészetű vagy? Mer’ akkor többet a közelembe se jer, rühellem az olyant! Pfuj!
– Isten ments! – akadt a deák torkán a lélegzetvétel, hogy ily fertelmességgel gyanúsítják.
– Akkor hát?
Ha valakinek valaha is bevallja az igazat, hát az egészen biztosan nem Toldi György, nem ez az alávaló semmirekellő lesz, tehát füllentést kellett rögtönöznie.
– Szeretném majd trubadúrként kipróbálni magam egyszer. Kitaláltam eg
