Ahogy Valérát, a jóravaló ifjút sem hibáztatta, kit sajna a tavasz során ottjártukkor nem leltek a padovai otthonában. Az előkelő gyülekezet tagjai minden bizonnyal egytől egyig Conte Lando győzelmére fogadnak, Brúnó bizony balga lenne, ha szembefordulna vélük.
– Elcsépelt szólam, ám örök igazság – mormogta kiszállva Éjfél nyergéből –, kicsi a világ!
– Uram? – termett mellette Bence, hogy átvegye a szárat.
– Semmi, csak bölcselkedek – mosolyodott el Miklós csúfondárosmód –, de ne aggódj, fiam, nem viszem ám túlzásba!
– Ezt örömmel hallom, uram.
– Vezesd a lovakat a kapuhoz – tűzetett derék mögé, a fegyverövbe a héttollas buzogány –, és kérd meg a strázsákat, hogy engedjenek itatni! Ha húzódoznak…
– …akkor lefizetem őket, uram. Tudom a dolgom.
– Helyes! És…
– És?
– Ne köpködj, ha k
