– Menj ki hátra az istállóhoz – javasolta Miklós –, mosdj meg az itatónál! Mindjárt utánad megyek.
Julián szó nélkül engedelmeskedett.
A csapláros arcáról lehervadt a szívélyes mosoly, hogy a Mogorva Hun – magában így nevezte – nem újabb korsót kér, hanem egy darab szappant meg tiszta gyolcsot. Csak akkor enyhült meg valamelyest, amikor az árul kért pofátlanul magas összeget Mogorva egyetlen zokszó nélkül a pultra tette.
Míg Julián megtisztálkodott, Miklós felnyergelte Éjfélt.
– Az embereim az öbölben, a kikötőben tanyáznak – mondotta –, jobbnak tűnt, ha minél kevesebben, minél kevesebbet látják őket a városfalakon bévül.
Eső szemerkélt.
– Donna Sangraal? – kérdezte felfrissülten Julián, miközben a kengyelbe lépett.
– Eddig még nem jelentkezett – húzott a száron, igazgatott egy simí
