– Ez csak bornak van csúfolva, nagyuram, híg lötty ez, nem egyéb. Az otthoni, az igen, az bor! A szerémi! Az vérré válik. Ebből csak húgy leszen.
– Miért hívják Landaut Beliál fiának?
– Mert egy felfuvalkodott, gőgös alak.
– Úgy tudom, kiváló katona.
– A kettő kizárja egymást?
– Nem, persze hogy nem… Beszélj!
– Van egy jó meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
– A rosszal.
– Landau számára a hűség nem erény. Egyetlen minutára sem bízhatsz meg benne.
– És mi a jó hír?
– Hát az, hogy Landaunak a hűség semmit se jelent. Teljességgel megbízhatatlan.
Szécsényi Kónya mély levegőt vévén türelmességet erőltetett magára.
– Akkor a talján tartományurak miért versengenek azon, hogy kinek a zsoldjában áll?
– Mert, mint magad mondtad, nagyuram, kiváló katona. Az egyik legkiválóbb, a kivál
