– Szeretlek! – hüppögött Roska.
Én is szeretlek, sokkal jobban, mint gondolnád, sokkal jobban, mint azt kimutatni képes volnék!
– Tehát tudjátok már azt is, hogy megvetett, mihaszna fivérem Ravennában fogoly. Hogy le fogják nyakazni. Állítólag megérdemelten, és semmi okom kételkedni benne, hogy úgy van. Egyed bíboros igazságos ember hírében áll, ha hóhérkézre adja Györgyöt, jó indoka lehet. Ámde… Bármennyire is viszolygok fivérem tetteitől, mégiscsak a fivérem! Atyám fia, anyám fia. Meg kell próbálnom… Kötelességem megmenteni… Ha az életét nem is, de legalább a lelki üdvét! Az is tudjátok, ugye, hogy mily ígéretet tett néki hitvesem?
Majd’ egyöntetű bólogatás volt a válasz, kivételt ezúttal is a talpas íjász képezett, aki úgy tekintett fel lecsupaszított tányérjából, mintha most hallana
