Ki lehetett hallani, meg lehetett érezni a hangjából, hogy tényleg vallomást tenni veselkedik.
– Ki vele! – biztatta Miklós rosszat sejtve. – Bajba keverte magát a nyavalyás, mi? Tömlöcben van?
– Ugyan, dehogy! Másról van szó. Arról, hogy… Nosza… Hát az van…
– Bökd már ki!
– Hogy urunk királyunk kérdezett felőled. És mivel kérdezett… – restelkedett a szögligeti. – Hát nem hazudhatok néki!
– Persze hogy nem – fújtatott az ifjú férj megkönnyebbülten, s nagy megkönnyebbültében nem is vette észre, hogy a többiek szeme cinkosul összevillan.
– Üdvözletét és jókívánságát küldi kedves hívének, jó lovagjának, egykori fegyvernökének – kotnyeleskedett közbe Piros.
– Te tudtál róla?
– Én sem tudok hazudni a királynénak – sütötte le tekintetét ártatlanul az újdonsült hitves, hogy aztán rögvest
