Örökkévalóságig kitartó csók.
Miklós tudatát kéjmámor-köd borította, mégis felfogta, mi történik, mikoron dárdájának hegye elhatolt a leány szüzességfátyoláig. Nem lett volna képes megállni, no persze nem is akart megállni… valójában meg sem torpant, csupán villanásnyira átcikázott gerincvelőjén egy különös, még soha nem tapasztalt érzés – a hála, a megtiszteltetés, az elérzékenyülés furcsa keveréke.
Bocsáss meg!
Bocsáss meg!Álszent volt a gondolat. Hamis. Egyáltalán nem óhajtott megbocsátást, azt kívánta, azt akarta minden idegszálával, hogy a leány legalább ugyanannyira élvezze az egyesülésük gyönyörét, mint ahogyan ő. Ugyanannyira – vagyishogy elmondhatatlanul!
Eztán kecses karok fonattak a vastag, sebektől heges bikanyak, lábak kulcsoltattak a fegyverövtől, sodronyingtől pörkös der
