Ez a senki nyémec, ez a topa Here, vagy kicsoda, nem ismerte sem a tiszteletet, de talán a félelmet sem.
– Mondd neki, nincs jól az úgy, hogy nem adták oda neki a járandóságát – fordult végül Estván felé. – Mondd neki, ha megmutatja, hol vannak a kincsek, én odaadom neki azt, ami jár. Még többet is, mert én nagy vezér vagyok.
A nyémec igen megörült a dolognak.
A nagy templom előtt álló két torony körül sűrű füst gomolygott. A pár lépésnyire álló épület ajtaja nem akart engedni sem ütésnek, sem hasogatásnak, lángot sem akart fogni. A lövők taknya-nyála folyt, ahogy a füstben tovább küzdöttek a makacs akadállyal, váltva egymást, és mikor hátrább vonulhattak, köhögve szitkozódtak.
– Tudomány védi ezt a házat! – közölte egy tízfő, mikor Kál kérdőn rájuk nézett.
– Tudomány… – mormolta Kál.
