Tarkacsu komoran nézte Üllő kiterített testét. Soha nem volt harcos fajta, gondolta. Kiskorukban sem: akkor verte meg testvéröccsét, amikor akarta, és nem csak azért, mert ő volt az idősebb. Talán még erősebb sem volt nála: Üllő nagyatyjuk termetét, erős karját, nagy kezét örökölte. De Tarkacsuban volt tűz, ami Üllőből hiányzott. Szóba sem került, hogy ő lehetne a vezér Árpád atya után. Bölcs nemzetségfőként ült a szállásán, jól igazgatta az övéit, tanácsaiért, ítéletéért ellovagoltak messze nemezházak tüzei mellől is, nem csak tarján nemzetségeiből. Viszont csatába nem volt való. Ugyan mire gondolt, mikor a kürtök szava ellenére a megfutó nyémecekre vetette magát? Talán meg akarta mutatni, hogy mégis csak…?
Soha nem volt harcos fajta,Talán meg akarta mutatni, hogy mégis csak…?Ahogy megér
