A hajnal derengése immár elnyomta a pisla tüzek fényét.
– A szavad mondd! – sürgette Tarkacsu Bogát bőt.
– Rosszul szóltam először – közölte Bogát. Többen felhúzták erre a szemöldöküket, ráncolták homlokukat: ritkán hallani ilyesmit még egy család főjétől is, nem egy egész úrság élére állított bőtől.
– Mit szóltál rosszul?
– Hogy az éjszaki nyémecek csak gyalogemberek és lemaradtak. Úgy van jól, ahogy ti mondjátok. Nem maradtak le. Így akartak jönni. A déli hadukat előreküldték, hogy mi is átjöjjünk a nagy folyón, hogy szembeálljunk velük. Éjszakon most úgy jönnek át a Morva folyón, ahogy akarnak.
– Mi a puszta módján akarunk harcolni velük – szólalt meg Bors is. – Ők meg nyémec módra.
– A nyémecek az erősségeikben szeretnek ülni – ingatta a fejét Tarkacsu. – A puszta módján kell har
