Nap atya vörös fénye egyre sárgábbá fordult, vérből aranyos ragyogásba.
Tarkacsu végül bólintott. Nem adhat helyet a sötétnek. Legfőképp magában nem adhat helyet neki. Talán neki magának kellett volna a nyémeceket fogadnia az átkozott folyónál. Ha ő ontja ki a nyémecek vérét, talán Kurszán lelke is nyugalmat talál. Ha ő csap először haddal rájuk a portyázók után, talán senkinek nem jut eszébe másként tenni, mint ahogy a szavát küldte.
– Készítsd a hadat – nézett végre Borsra. – Hamarosan megindulunk mi is! Csőszök, fürkészek készen álljanak!
– És Üllő?
– Csőszök induljanak elé, kapják meg, ahol érik. Ha nem érkezik meg, mire elkészülünk, hát jön majd erősen utánunk. A nyémecek lassúak. Addig kerüljük őket, míg ők nem lesznek gyengék és mi nem leszünk igen erősek!
– Szavad legyen! – ad
