Ahogy Árpád testét felemelték, Tarkacsu érezte, hogy halott atyjának minden ereje erősen megül benne.
Érezte karja megfeszülő izmaiban. Érezte mellkasában dobogó szívében, amit felmelegített a turulforma madár jele, amit immár ő viselt kaftánja fölött. Mikor egy pillanatra behunyta a szemét, érezte, hogy a turulforma madár lelke ki akar szakadni belőle, hogy a magasba röppenjen, és erősen lássa, amit látnia kell. Lássa a régi lelkek árnyaival terhes romvárost, amit a tudományosok szerint még Atilla nagykirály teljes pompájában hódoltatott meg. Lássa a fehér hátakat, amit most minden törzs nemzetségeinek küldöttei és az őket kísérő századok töltöttek meg. Lássa a napok óta tartó szüntelen dobolástól fodrozódó vizet és az Árpád másik világba tartó árnyéklelkének erejétől susogó nádast.
Azt
