– Zolta jön! Zolta jön!
A fiatal fürkész úgy érkezett, mintha valami nagy hírrel, hirtelen kapott erős üzenettel vagy a hétmagyar úrságok közepén egyszer csak megjelent nagy besenyő had látásával jött volna. Tarkacsu testőrei lekapták a lováról még a nagyúr köré vont láthatatlan, de erős kör előtt, és kicsit megrázták, hogy nyugalmat leljen. Rászóltak, szedje rendbe magát, ne poros kaftánnal, elcsúszott fegyverövvel kerüljön a vezére színe elé.
Tarkacsu fel sem nézett, a szeme sarkából látta, amit látott. A fűre terített nemezlapokon csillogó ezüstöt figyelte inkább, a tízvékányi gazdagságot, amit a talján Berengár király küldött nekik minden évben béradóként azóta, hogy igen megverték a hadát ott a Brenta folyó mellett. Tarkacsu akor a tarján századok vezére volt, Szabolcs alá rendelve.
