Kál a bal kéz felől sorakozó, üvegfalként a magasba emelkedő hegyek vonulatát nézte.
Szürke füstoszlopok függtek az üveghegyek előtt, az erdős dombok közé, apró folyók völgyeibe rejtett nyémec szállásokra találó tizedek útját mutatva. Sok oszlop függött az égen: a had mintha betöltötte volna az egész vidéket.
A vezéri századdal egy kopasz dombháton torpantak meg. A kiküldött fürkészeket várták. Három csapat még nem érkezett vissza és jelet sem adtak magukról. Kál mindig úgy küldte ki a fürkészeit, hogy kitárt kézfeje ujjainak irányát kövessék. Bogát atyától tanulta ezt is, mint mindent, amit a nyémecekkel való hadakozásról. Az öreg lövők sokszor mondták, hogy a napkeleti pusztán máshogy vitték a hadat a régi vezérek; másokkal is verekedtek odaát. Régen legalább annyira óvták és figyelték
