A sáncot őrző lövők tiszteletet adtak a nagyúrnak, ahogy Tarkacsu a védő tizedeivel, tarján és megyer zászlójelétől kísérve bevonult a régi lelkek erejétől övezett szállásra.
Úros ott várta a nemzetsége tüzéből felszított kinti tűz mellett.
Az öreg táltos Árpád atyával járt sokáig, majd el-eltűnt, hogy olyankor bukkanjon fel, mikor fontos dologgal érkezett. Tarkacsu utoljára akkor látta, mikor a köves patak mellett átbocsátották a másik világba atyja lelkét. Úros bevetette magát utána a rengeteg erdőbe, Tarkacsu pedig a nyémecek ellen induló hadak élére állt rögtön.
Hát még mindig él az öreg, gondolta Tarkacsu.
Hát még mindig él az öreg,Valami rossz érzés kerülgette, ahogy megállt a kinti tűz mellett, és a száraz ágakat habzsoló ősi lelkek ropogásától kísérve leszállt a lováról. Legény
