Látott mindent.
És a nyémecek éjszaki seregénél valami sötétet látott. Ahogy rá akart fordulni, hogy éles szemmel tekintsen oda, kínzó fájdalom hasított a fejébe, és hirtelen szédülés rántotta vissza a testébe.
– Vigyázz! Vigyázz!
– Nagyúr!
Pislogott, de nem látott mást, csak vöröset. Kezével az arcához kapott és véresen húzta vissza.
– Fordulj!
Rántották hátra a lovát, emelték magasra a vértpajzsaikat a testőrök. Bors megragadta Tarkacsu alkarját és közvetlen közelről nézett a szemébe.
– Szólj! – kiáltott rá.
– Mi a nyű…? – kiáltotta vissza Tarkacsu.
Már lökte is el magától a hadnagyát, savanyú szaga az orrába mart, ahogy közelről kiáltoztak egymásra. Másik kezével a kantár után kapott és a nyémecek felé fordította a lovát.
– Jól van! – nevetett fel megkönnyebbülten Bors. – Csak
