– Átugratunk a köveken – mondta Tarkacsu.
– Hát – bólintott Bors. – Ha megülnek. Valahol meg kell ülniük hamarosan. Azt mondják a fürkészek, egyre jobban tántorognak.
Kevés nyémecet tudtak megölni a rácsapásokkal, mert azok egyből megbújtak a nyilak elől, de nem hagytak nekik nyugvást. Néha csak fürkészek kis bandája rontott ki rájuk nagy ordítással, dühösen eleresztett nyilakkal, majd ugrottak is vissza a keskeny csapásokra, hogy eltűnjenek a rájuk induló lovasok elől. Máskor, alkalmasabb helyeken egy egész század jött a fürkészek nyomában, hogy lesbe csalja a merészek után ugró üldözőket. Ahogy a gyermek király nagy hada dacosan tört előre, soha nem tudhatta, hogy pár halálra szánt székely ijesztgeti, vagy az egész hétmagyar had készül a nyakukba ugrani. Mindig megtorpantak, mindig vér
