A vándor őszidőn érkezett.
Egyre csöndesedtek a sirályok, viszont a varjaknak megjött a hangjuk. Hullott a fáknak levele, egy-egy erősebb szél valóságos levéltakarót terített a nagyobbak alá. Még senki sem látott havat azon az őszön, de kik falun éltek, meg a szabad ég alatt, azok a csontjaikban érezték, hogy közelg a rossz idő. A parasztok ilyentájt mentek ki a szeles, esőtlen ég alá, és fűzfavesszőkkel erősítették meg a baromfiólak fonadékát, a kerítéseket, kicserélték a nyáron eltört, vagy naptól, esőtől elfáradott léceket. Az ügyesebbek újakat faragtak helyettük, mások meg egyenes ágakból vágott darabokat illesztettek a helyükre. Szükség lészen erre, mert ahogyan jő a hideg, úgy mind szemtelenebbek lesznek a rókák. Nem szólva a farkasoktól, mik a csikorgó hidegben rátörhetnek akár az
